Shaman King

Testvérpár – avagy a bosszúvágyó lány… I.

 Miután Zik-et legyőzték, hőseinkre pihenés várt. Visszatértek a jól ismert szürke hétköznapok. Bejártak a suliba*, s hála Annának, halálra edzhették magukat… Már-már elfelejtették a sámánviadalokat, csak a szellemek emlékeztették őket a történtekre**…

 Eltelt egy hónap, de a viadalok még mindig nem folytatódtak… Len egyre kevesebbszer találkozott barátaival. Került mindenkit, beleértve Jun-t is. Ált. készült a viadalokra, ő volt az egyetlen – Annán kívül – aki tudta, sejtette, hogy közel a nap, mikor a bajnokság folytatódik…

*

 Egyszer, amikor a suliból ment edzeni, meglátott egy 7-8 éves kislányt egyedül üldögélni a járda szélén. Mivel este volt – pontosabban 20.00, de ekkor már nagyon sötét volt, az emberek is azok voltak, akik arra jártak… Nah szóval Len odament a kislányhoz, aki épp ült a járda szélén, s mereven bámult maga elé.

-         Fura – gondolta.

 Leült mellé, s ezt mondta:

-         Hé, kislány! Veszélyes ilyenkor kint lenni… Menj inkább haza!

 Semmi válasz… A kislány még mindig ugyanúgy bámult némán maga elé, mint az előbb.

-         Menj haza, mielőtt megjárod! – még mindig semmi reagálás… - Ok. Én szóltam! Na viszlát!

 Aztán felkelt a lány mellől. Elindult az úton, mikor… mikor a kislány hirtelen felállt.

-         Várj! – szólt a fiú után. Hangja vékony, ámde magabiztos volt. – Te Len Tao vagy, igaz?

 Len meglepetten megfordult, de ezt nem mutatta.

-         Vajon honnan tudja a nevem? – miközben ezen gondolkozott, bólintott a lány kérdésére.

-         Adj át, egy üzenetet az Asakura-fiúnak! Holnap 19.00-kor várom, a városi temetőben! – mire Len bármit is felelhetett volna a lány köddé vált…

Így hát sarkon fordult, s indult az esti edzésére. Bason hirtelen előtte termett.

-         Len mester!

-         Mit akarsz Bason?

-         Át kell adnod az üzenetet Yoh mesternek!

-         Kit érdekel egy buggyant lány, buggyant üzenete? – nem vallaná be, de őt igenis érdekli…

-         De Len Mester! Ez a lány egy sámán! Láttam a szellemét, amikor beszéltél vele! És a teleportálást, mivel magyarázod?

-         *sóhaj* Rendben, add át az üzenetet Yoh-nak, engem NEM érdekel - ment most már megállíthatatlanul edzőhelye felé, míg szelleme Yoh-ékhoz siet…***

*

-         Yoh! Hé, Yoh! – Amidamaru ébresztgette barátját, sikertelenül…

-         Hagyd, majd én! – szólt Anna. – Hé, Yoh! Ha nem akarsz +20 km-t akkor kellj fel azonnal!

-         Csak még 5 percet Anna! – nyöszörögte a sámán…

-         Yoh Mester! Bocsáss meg, hogy miattam fel kellett ébresztenünk, de nagyon fontos ügyről van szó!

 Ezzel belevágott a storyba, amit a felébredt Yoh, Anna, Morty, Amidamaru, Ryu, Trey, Joco, Faust, s a barátaihoz átjött Lyserg-gel együtt figyelmesen hallgatott…

*

-         Szóval kihívott téged! – összegezte Morty a hallottakat.

-         Hát igen! Híres vagyok! – Yoh elégedetten vigyorgott…

-         Hát, nem kéne ilyen lazán venned! – szólt szemrehányóan Anna. – Nem szabad alábecsülni az ellenfélt! Még egy ilyen és holnap te takarítod ki az egész házat! Amúgy, - a kínai harcos szellemhez fordult – miért nem Len jött ide átadni az üzenetet?

-         Nem tudom… Mostanában elég zárkózott lett… Még Jun kisasszonyt is kerüli…

*

 Len aznap későn ért haza. Gondolkodás nélkül rávetette magát az ágyra, s elmélkedett…

-         Vajon ki lehetett az a lány? Mit akarhat Yoh-tól?

 S ekkor… Egy hang… megszólalt a fejében…

-         Ha a kérdéseidre választ akarsz, holnap gyere el te is a temetőbe! – a hang egy hasonló korú fiúé lehetett…

*

 Yoh nem bírt elaludni… Egyre csak a rejtélyes kislány járt a fejében… Vajon mit akarhat tőle, Yoh Asakurától?

A többieket is ilyen gondok gyötörték. Trey, Ryu, Faust, Joco, Lyserg és Morty el is határozta, hogy ott lesznek… Anna meg mindenképp ment volna…

To be Contiuned…